Baranya Róbert interjúja a Mandiner hetilapban.
Három évvel ezelőtt nagy viták közepette hozták létre az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot, az átalakítás ellen a Magyar Tudományos Akadémia is tiltakozott. Freund Tamás MTA-elnök a minap úgy fogalmazott, optimistán tekint a két szervezet jövőbeni kapcsolatára, amennyiben ön lesz az ELKH vezetője.
A legjobb viszonyra törekszünk az MTA-val, nem látok olyan tényezőt, amely akadályozná ezt. Maga az a tény, hogy a szétválasztást elfogadták, már pozitívum. Mindenki, akivel beszélgettem, az intézethálózati modell mellett tette le a voksát. Ez egy működő struktúra, amelyhez Maróth Miklós kiváló alapot teremtett, ezt kell a következő szintre emelni.
Nem lehet szétválasztani az alapkutatást és az alkalmazott kutatást”
Elődje érdemei között említik, hogy konszolidálta a helyzetet, és működőképes modellt tudott létrehozni. Ön hogyan értékelné az eltelt három évet?
Maróth Miklós remek munkát végzett, hiszen olyan strukturális, szervezeti és közigazgatási változást kellett levezényelnie, amely régóta esedékes és indokolt volt. A legrégebbi intézetek gyökerei a 19. századig nyúlnak vissza, s 1948-ban a hálózat olyan politikai átszervezés eredményeképpen került az MTA-hoz, amely a szovjet akadémia struktúráját és működését tekintette követendő modellnek. Ez egyedül nálunk működött így a közelmúltig, még a hasonló úton járó környező országok is változtattak korábban. Nekünk is meg kellett lépnünk.
Belgiumi, angliai, svédországi, szingapúri tapasztalatai alapján máshol milyen modellek működnek?
A nyugati tudományos akadémiáknak nincsenek intézményhálózataik, nem intézményfenntartók. Az intézményhálózatok önálló szervezetként működnek, így van például Németországban, Franciaországban, Ausztriában és Csehországban is. Ez sokkal eredményesebb struktúra. Ezek az intézethálózatok saját maguknak szabják meg a célokat az országos tudománypolitikai prioritások mentén, és ez hatékonyabb, mint az a struktúra, amelyben a kutatóhálózat egy nagyobb szervezet egyik ágaként működik.
Freund Tamás az ingatlan vagyonról szóló vitát jelölte meg fő tisztázandó kérdésként. Hogyan rendezné ezt a problémát?
Tisztában vagyok az ingatlan vagyonnal kapcsolatos kérdés jelentőségével, de ez a kormány kompetenciája. Bízom benne, hogy megnyugtató megoldás születik. Ennél fontosabb az épületekben zajló munka, annak a tudományos és szellemi potenciálnak a kiteljesedése, amelyet a magyar kutatók képviselnek.